Mélyen tisztelt Ifjú Hölgy,
ki odafent ülsz az egoizmus égbe nyúló trónusán, áldozz drága figyelmedből egy csöppet a pórnép szavának. Hozzád fel nem érhetünk, de kérünk, fogadd méltatásunk.
Csodálattal vegyes áhítattal figyeljük azt a párját ritkító bátorságot, amivel a földbe döngölsz mindenkit, kiket alig ismersz, de szent szád minden apró, hozzánk intézett szava is mélyen megtisztelő, köszönjük Neked, hogy bölcsességed megosztod velünk. Velünk, kiknek értelme, stílusa és kinézete az árnyékod nyomába sem érhet. Vezess minket!
Az emberi kapcsolatok terén végzett reformációd pedig egyenesen isteni! Le az ortodox, nyugati civilizáció értékrendjével! Hiszen eddig mi konzervatív módon úgy gondoltuk, hogy a hűség és a bizalom működik, az evolúció hozta magával (már a mezei pockoknál is megfigyelhető ez a buta, konzervatív szokás, kitartanak egymással életük végéig), eszerint is cselekedtünk. Persze a mi méltatlan tapasztalatunk csak ámítás, az eddigi 2 és fél boldog és szerelmes év lehet csak illúzió, fel nem érhet a te tájékozottságoddal, az áldozatos munkával, amivel minél több férfiegyedet részesítesz megtisztelő figyelmedben. Köszönjük neked, hogy új szintre emelted ezt a normát!
Mi, egyszerű emberek azt kívánjuk Neked, találd meg méltó párod, ki osztozik neologikus eszméidben, aki nem akar csak Téged szeretni, akinek nem derogál háremet tartani, aki méltó arra, hogy csodás trónod megoszd vele!
Mi azonban már most sem vagyunk méltóak arra sem, hogy trónod megközelítsük. Nem tudunk lépést tartani az érzelmi forradalommal, inkább megmaradunk a beszűkült, egymás bizalmára építő kapcsolatoknál. Mert bár nem vagyunk olyan okosak, szépek, szellemileg gazdagok, mint Te, de van néhány dolgunk, amiket Te nagyon bátran kiirtottál magadból: a becsületünk, a lelkiismeretünk és a megbízhatóságunk.
Köszönjük, nekünk jó így, ez boldoggá tesz. Most már elhagyunk, hisz a nyomodba sem érhetünk, de kérünk Téged, ne bánts többé minket! Csak nézelődj a magasból, hátha még eszedbe jut néhány forradalmi ötlet…
